Ismertető:

Elöljáróban így jellemezném: se mágia, se misztikum, se sci-fi, semmi, puritán, egyszerű és hétköznapi - s a maga nemében tökéletes.

Kenji és Nanami azóta barátok, hogy Kenji apjával és húgával egy vidéki, tengerparti városba költözött. Így sok év elteltével, a középiskola padjait nyomva már igazán elmondható róluk, hogy gyermekkori barátok, nagyon, nagyon jó barátok. Habár mindenkinek körülöttük eléggé nyilvánvaló, hogy kapcsolatuk mélysége bizonyosan túllépett azon a szinten, nekik, mint aktív résztvevőknek ezt nem igazán sikerül beismerni. A történet mindig kettejük körül forog, de cseppet sem ennyire beszűkült, lassan megismerjük a családjukat, a múlt egy részét, s persze a barátaikat is.

Bár nem repkedtek mindenféle tárgyak keresztbe a képernyőn, s a világ sem forgott veszélyben, mégis eléggé a monitor elé szegezheti a nézőt. A sztori vége nagyon erős, megfogja az embert, s lehet rá lehetne fogni, hogy erőltetett néha, de sajnos hétköznapi napjaink általában egyformán telnek, így mindig kell valami éles fordulat, ami kibillenti az idillt.

Grafikára 2005-s animének elmegy, bár néha a hátterek talán nem maximálisan kidolgozottak, de a karakterekre ez már egyáltalán nem igaz, s a szereplők kinézete elég egyedire sikeredett (egymáshoz képest), vagy akiknek kell hasonlítani egymásra (apa és fia), azok hasonlítanak is, s ez így van rendjén. Aki szereti a dimbes-dombos partvidéki tájakat, annak a hátterek is tetszeni fognak, kellemes kis városkában játszódik a történet. A zenére térve a részek közben felcsendülő klasszikus szólamok, vagy ezeket felhasználó esetleg imitáló dalok nagyon passzoltak az egész hangulatához.

Romantikát kedvelőknek, vagy azoknak, akik szeretik a hétköznapi történeteket, ajánlott, de bármennyire is poénos, nem ecchi, s azért egészét tekintve komoly érzelmeket is előcsalhat a nézése.