Szokatlanul sűrű nap ez a mai, ez lesz ide a harmadik bejegyzésem, még akkor is, ha csak kettőnek látszik. Egyelőre. Ezt a sorozatot is ezer éve kezdtem el, csak hát az AonE elfelejtette megcsinálni az utolsó részt (~.~), és most futottam bele az animébe megint, így hát befejeztem a Koharubi tolmácsolásában. Habár talán az AonE felirata egy picit jobban tetszett, ez is teljesen korrekt volt.

Ooyagi Saku egy fiatal srác, aki kicsit meglepően inkább szeret olvasni, mint bármi mást csinálni. A dolog kevésbé meglepő, amint kiderül, hogy gyermekkorában egy hiperaktív leányzó rángatta éjjel-nappal magával, megkeserítve akkori életét. Több év eltelt azóta, és nem is nagyon találkoztak, mivel Sakunak el kellett költöznie, de most, amikor visszatér régi lakhelyére, már csak abban reménykedhet, hogy csak egy, csak egyetlen egy emberrel ne hozza össze a sors... Mihoshival. Szerencsétlenségére, és a nézők annál nagyobb szerencséjére Mihoshi az első napon kiszúrja Sakut, és innen már nincs vissza út, a múlt megismételheti önmagát. Csakhogy azóta kicsit felnőttek, és az erőviszonyok sem annyira egyértelműek, arról nem is beszélve, hogy még Mihoshit mindennél jobban érdeklik a csillagok, Saku egyértelműen az irodalom felé vonzódik, ami a középiskolás klubválasztást igen nagy problémává változtatja. Hogy vajon Mihoshinak sikerül-e magával rángatnia ismételten Sakut, vagy éppen Saku hogy tudja keresztülvinni az akaratát, az kiderül az animéből.

Ami lerí első ránézésre az animéből, hogy a történtet először megálmodó mangaka mennyire imádhatja a csillagászatot. Az egész animét átszövi ez a szeretet, amitől egy sablon történet helyett kapunk egy kicsit tanító, megszerettető jellegű sztorit. Az, hogy ez kit mennyire zavar, vagy éppen fogékony rá, döntse el mindenki maga. Én jómagam nem zárkóztam el a dologtól, de azt nem mondhatnám, hogy a csillagászat érdekelne. Sajnos pont emiatt az aspektusa miatt néhol elég soványra és jellegtelenre sikerült a történet, valahogy nem éreztem, hogy elég időt és energiát fordítottak volna a karakterek és az emberi kapcsolatok kivesézésére. Végül is ez nem egy ismeretterjesztő film, hanem egy romantikus vígjáték akart lenni...
Persze ennyire nem rossz a helyzet, tényleg vicces az anime, és a romantikus oldala sem elhanyagolható, csak épp nem az a típusú anime, amitől olyan jó érzésű bizsergés fogja el az embert a mellkasában.

Zenei fronton nem nyújt semmi újat az anime, inkább az openinget lehet kiemelni, kellemes kis vidám darab, olyan igazán a sorozathoz illő kivitelben. A karakterdizájn sem tartogat sok meglepetést, nem mondom, hogy láttam már pont ezt valahol, de azért az egyediségtől sem dobtam hátast, ellenben kellően szemet gyönyörködtető, hogy nézhető maradjon. Animációval nem volt gondom, és különösen jól sikerültek a csillagképeket bemutató részek, igazán látványosak és segítenek beleképzelni azt, amit szabad szemmel nem láthatunk... Aki érti, érti, mire gondolok, aki nem, az nem :P

A műfajban bőven akadnak ennél nagyobb nevek, de mégis, akit esetleg az ilyen dolgok vonzanak, annak érdemes egy próbát tenni vele. Pár rész után kiderül - és habár nem szoktam, vagy inkább nem szeretek félbehagyni animét, ha mégsem tetszik, legfeljebb nem folytatja az ember.