Asai Mugi egy rettentően félénk és szégyenlős lány. Egyetlen támasza Touyama Kayo, akivel együtt jártak felső tagozatban, így jól ismeri Mugit. Mugi személyisége miatt inkább csak együtt sodródik az árral, minthogy ő irányítaná az életét. Ami nem is meglepő, mert már egy sima bemutatkozás az új osztálya előtt is meghaladja képességeit, hangja gyakran elcsuklik, majd megszólalni sem tud. Ahogy arra is volt már precedens, hogy egy-egy ilyen kínos pillanat végén egyszerűen csak elájult.
Mégis, amikor kiderül, hogy felvették kiszemelt középiskolájába, kitörő örömmel fogadja, amire felfigyel pár felsőbbéves is. Nem sokára Mugi egy olyan klubban találja magát, ahol megtanulhatja a színeszet csínját-bínját... Várjunk csak, Mugi? Színeszet? Ez nem hangzik túl jó párosításnak!

Szóval valami ilyesmivel kezdődik egy nagy utazás, melynek keretében Mugi igencsak megváltozik. Nem lesz belőle belevaló vagány csajszi, de új környezete nagyon is hatással van rá. Nem csak személyiségét tekintve, hanem érzelmeit is.
Hogy elmesélés helyett áttérjünk kicsit a véleményezésre, eléggé jó története van a sorozatnak, ami néhol igen nagy szenvedésbe csap át. Azt hiszem erről aztán végképp nem mondhatjuk azt, hogy nem tapasztalhatjuk meg a völgyeket és a hegyeket egyaránt. Legyünk őszinték, Mugi néhol valami rettentően idegesítő, de valószínűleg zárkózott karakterének ilyen megvalósítása szándékos volt a készítőktől. Bár, azt hozzá kell tennem, hogy kicsit kevésbé hihető, vagy éppen passzol Mugihez az a hang, ami igencsak ritkán tör ki belőle.
A történet amúgy tartogat meglepetéseket bőven, engem eléggé meglepett, hogy azokat a történéseket, amiket csak a sorozat végére datáltam volna, már sokkal korábban láthattuk, és egy olyan befejezést tálaltak helyette, amire nem igazán számítottam.

Hm, grafika és audió. Nem egy mai darab, de az animáció szerintem korrekt volt, ami a karakterdizájnt illeti... ugye a nyakigláb pálcika emberek jelenség itt is erősen megfigyelhető :) Döntse el mindenki maga, mennyire favorizálja, tömegterméknek nem nevezném. Mondjuk én jobban díjaztam volna, ha Mugi többet látható leengedett hajjal... de hát ugye ne legyünk telhetetlenek. Ami az OP/ED-t illeti, vagy én vagyok túl régi animés (amúgy annyira nem régi), vagy régebben jobban találták el, milyen openinget vagy endinget csináljanak egy animéhez. Itt is ez érvényesül, és habár mindkettő eléggé passzol az egészhez, az opening volt az, ami sokkal jobban tetszett, egyszerűen nagyon jó hangja van az énekesnőnek és maga a dal is nagyon fülbemászóra sikeredett.

Összességében nézve is elég vegyesek az érzéseim. Igen kellemes és néhol szívbemarkoló anime lehetne, ha nem túlozták volna el néhányszor a "szenvedés" részét. Vagy csak azért hat így, mert bizonyos karakterek esetén ez még erősebben jön át a képernyőről. Azt hiszem mindezek ellenére is kimondottan tetszett, és abban egyetértek másokkal, hogy jelentősen alulértékelt anime.